„Mi, sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, a férjeitek, ott vagyunk mindenütt… ” (Ted Bundy) „Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni; nézz fel rám, az uradat fogod látni, nézz a szemembe, és meglátod önmagad.” (Charles Manson) „Az egyik legnehezebb és fájdalmasabb dolog számomra együtt élni azzal a tudattal, hogyha annak idején havonta egyszer kaptam … Olvass tovább
– Olyan régen találkoztam ilyen tiszta tekintetű lánnyal, akinek ha a szemébe nézek a körülöttem lévő világ köddé foszlik, és nem érzem, hogy egy sörhabtól ragacsos pulton könyökölök. Megszűnnek a körülöttem álló, üres tekintettel maguk elé bambuló unalmas arcú férfiak, akik az alkohol mámorában feloldódva bátrabb próbálkozásokat is magukénak éreznek ha hozzád szólnak. Félreérthetetlen célzásokkal, … Olvass tovább
1. Az első rettenetes nap Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! – kiáltott fel a kíséretemben lévő plébános egy elsietett keresztvetés közepette, s áhítatos arccal bámulta a szemináriumot. Keresztényi lelkiismeret-furdalást éreztem, amiért nem tudtam osztozni sem a lelkesedésében, sem az áhítatában, a dicsőítésről nem is beszélve… De hát … Olvass tovább
Annak a soha vissza nem térő, csillagfényes forró nyári éjszakának emlékét hagyom beleveszni a múlt sűrű ködébe, mert emléke fájdalmat szül a megfoghatatlan boldogság helyett, ami akkoriban még átjárta egész testemet… Engedem, hogy homályos képpé alakuljon a tizenöt éves szőke hosszú hajú lófarkas lány gyermekien nőies arca, tekintetének odaadó naivsága, remegően tapasztalatlan karjainak ölelése. Most utoljára … Olvass tovább
A nagyapámnak, aki örökre Auschwitzban maradt Auschwitzban több mint húsz éve nem száll fel kékesfekete kormos füst a krematóriumok magas, ívelt kéményein át. A barakkok, őrtornyok, börtönbunkerek, gázkamrák között gaz és fű nő. A kivégzéseknek, elgázosításoknak, likvidálásoknak, szelektálásoknak vége. Már nem érkeznek új transzportok, az őrházak üresek, a raktárakba nem kerül új holmi. A halál, … Olvass tovább
Annak idején, amikor az internetes társkeresőkről szóló Nők az életemből című könyvemet írtam, elsősorban anyaggyűjtés céljából naponta több lánnyal is találkoztam, akik különféle megdöbbentő vagy éppen mulatságos történeteket meséltek. Őszintén bevallom, hogy titkon abban reménykedtem, hogy a sors kegyéből magam is megtalálom valamelyikőjükben a szerelem szikrájának varázslatát ami a boldogság beteljesedésének előhírnöke. Egy keddi estén … Olvass tovább
A lágy tavaszi szellő gyöngéd érintéssel reszketett szőke hajad bágyadt napsugarú csillámló fényei között, s amint közeledtél felém szinte éreztem ahogyan bódító parfümöd illata átitatja a hűs levegőjű áprilisi délután ernyedtségét, melyet kecses alakod körvonalai pillanatok alatt feloldottak. Megannyi mesebeli varázslatú gesztenyebarna szemed a Liszt Ferenc téri fák árnyékában reám emelted, hogy általa megnyíljon előttem … Olvass tovább
Tóth Szilvikének, aki nem lehetett tizenkét éves A nyugalmat keresvén háborgó életem viharaiban gyakran sétálgattam szülővárosunk temetőjében, megannyi elmúlt élet hamvai között, ismeretlen halottak sírjain a kifakult feliratokat, a korhadó fejfákat, a lekopott neveket bámulván, a sírhantok alatt nyugvókat igyekezvén felidézni azokból a régi időkből, amikor még nem éltem, az évtizedekkel ezelőtt elfeledett eltemetetteket, elképzelni … Olvass tovább
A szemináriumi cellám nyomasztó csendjében ültem és vártam, hogy jöjjön kispaptársam és dacolva a szilenciumos lelkigyakorlattal meglátogassuk az apácákat, akikhez egy sötét folyosón át lehetett átmenni. Lucianus, izgatottan és kivirulva rohant be hozzám, mire azonnal felálltam. – Annyira boldog vagyok! Gyerekáldásban részesültünk. Teréz állapotos! – És elhiszi majd a főnővér, hogy szeplőtelenül fogant? – kérdeztem … Olvass tovább